Maradjanak velem, a reklám után folytatódik!

Béla

Nagyon úgy néz ki, hogy az idő kerek felettem is elforog és már csak napjaim vannak hátra a húszas éveimből. De aggodalomra semmi ok, az erőm töretlen! Ezt bizonyítandó meg is hívlak Titeket, hogy ünnepeljük meg az eltelt időt. Egyelőre csak időpont van (február 25. 19.00-tól kifulladásig), a helyet még keresem, de erről is tájékoztatlak benneteket. Addig is lehet jelentkezni doodle-n (http://www.doodle.com/nfyfi4yh8rcv29z2), szabaddá tenni a napot, stb. 

Ajándékként beérem azzal is ha eljössz és beszélünk az elmúlt 30 évről.

A Facebooktól fagy a tv-m. Na jó csak a médialejátszó. De azért 32 colon nézni egy system crash-t, az mindig felemelő élmény.

A prototípus a sütőben.

Bár alig volt karácsonyi hangulatom, azért a végére elég jól sikerült „kipihennem magam”, megnyugodnom egy picit és rendezni a soraimat. Az érdekesebb momentumok az idei karácsonyból:
Nem hittem volna, hogy idén még látok felszállni mentőhelikoptert. Az első még EFOTT-on volt, ott egy darázscsípéshez jött ki a helikopter. Most a hátsó szomszédunkhoz jött ki, a családanya összeesett és meghalt 24-én délelőtt. Szerencsétlen család, most mire fognak emlékezni az unokák… Előtte az járt a fejemben, hogy a Karthauziak vajon miért húsvétkor cserélték le a Memento Mori köszönésüket és miért nem karácsonykor. Majd e szomorú aktualitás során eszembe jutott, hogy többet kellene gondolnom erre, mivel az én időm véges és jobban ki kéne használnom.
Lapátoltam havat: Mivel egésznap csak tanultam, ettem esetleg tv-t néztem, ezért igazán jól esett ez a kis mozgás. Azt hiszem az összes kerti munka közül ez a kedvencem. Egyszer régen még azon is elgondolkodtam, hogy elmegyek éjszakai hómunkásnak. Van benne valami csoda jó dolog, alapvetően könnyű munka, ha gyorsan csinálom, akkor bármilyen hideg lehet nem fázom. Anyaggal kell dolgozni és ebben mindig találok valami misztikust és van valami ősi ritmusa az egésznek. Vicces hóesésben havat lapátolni. Visszanézni a megtisztított útra, ahol már szépen finoman egyre vastagabb újra a hó. Persze másfél kör után feladtam, mivel úgysem lehet győzni.
Ettem friss gyümölcsöt a kertben. A naspolyát azért találták ki, hogy az ember a szakadó hóesésben, elfáradtan le tudja szedni a fáról és úgy fagyosan, mint valami fán nőtt fagyit el lehessen szopogatni és nézni a hóesést, ahogy szépen visszafehéríti az én munkámmal megtisztított utat.

Még így záró gondolatnak egy újabb használati utasítás:
Kedves, régen látott ismerőseim!

Alapvetően nem zavar ha valami zavaros dologban hiszel, de légy kedves a saját (ősmagyar katolikus) értékeiddel légy tisztában és ha csak azért küldesz az iwiw-en karácsonyi üdvözletet, hogy e zavaros és sok helyen uszító nézetedet a szeretet ünnepén minél több embernek elküldhesd, akkor ne lepődj meg ha a véletlen az alábbi videót küldöm el számodra:

Az ötletet egyébként gyp-től loptam. 

 

hogy valaha egy mackóra kell majd vigyáznom...

Azt hiszem, kezdem megérteni ennek a szolgáltatásnak a lényegét. De akkor is milyen már.

Abba bele, mindent!

Nem tudom mi van ebben a porban, amit a térdmre kaptam, de az biztos, hogy jó anyag. Mióta szedem, azóta nagyon-nagyon furákat álmodom.

Lehet, hogy mégsem meginni kéne, hanem borogatni kéne vele?